A tűz élet és halál ura lehet
A tűz. Életet ad. Etet minket. Meleget ad. De el is tud pusztítani. Emberek milliói haltak már meg a világtörténelemben tűz által, és most nem a boszorkányoknak hitt szerencsétlen nőkre gondolok, hanem a tűzvészekre. A tűzjelző rendszer ezeket a tragédiákat hivatott elkerülni.
Az első tűzjelző rendszer természetesen az ember volt. Nagy tisztelet övezte azokat, akik vállalták, hogy vigyáznak a tűzre és a többiek álmára. Még a középkor végén is egyetlen kibúvó lehetett a vasárnapi misék alól; ha te őrizted a tüzet, illetve a tűz elterjedését. Az első valódi – nem emberi – tűzjelző rendszerek a XIX. században jelentek meg, de az igazi fejlődés a XX. században indult el. Ernst Melli, svájci fizikus állt elő az első füstérzékelővel, ami ionizációs elven működött. Cége a Cerberus AG terméke 50 évre meghatározta a tűzjelző rendszer működési elvi alapjait az egész világon.
A tűzjelző rendszer létjogosultsága
A huszadik század vége felé, a kilencvenes években igazi forradalom zajlott a tűzjelző rendszer háza táján. Ugyanis ekkor jelentek meg az úgynevezett multiszenzoros érzékelők. Ahogy a neve is mutatja, egy egységben többféle érzékelőt is szereltek a hatékonyság érdekében. Az ionizációs érzékelői metódust pedig felváltották az optikai érzékelők, nem utolsó sorban azért, mert az ionizációs szenzorok radioaktív alkatrészei sokakat tántorítottak el a használatuktól. Ezzel egy időben megjelentek a vonali hőérzékelők, a szikraérzékelők és a nagy érzékenységről ismert aspirációs szenzorok is. A tűzjelző rendszer ezentúl már nem csupán az igen-nem állapotok felismerésére volt alkalmas, hanem analóg alapokra helyezett technikával történő mérésekre is. Így már könnyebben kiszűrhették a zavaró jeleket. A nyolcvanas évektől elkezdtek terjedni a grafikus alapú felhasználói felületek is, amivel lényegesen könnyebbé vált a kezelésük. Persze nemcsak maga a tűzjelző rendszer, de az érzékelők és a központok is óriási fejlődésen mentek keresztül. Hiszen a cél a tűz minél hamarabb történő észlelése. Ebben igazán forradalmi segítségre találtak a távközléstechnikában. Innentől nem kellett ott lenni a helyszínen ahhoz, hogy azonnal tudjunk róla, ha történik valamit. A mai rendszerek azonnal szólnak, ha bármilyen veszélyre utaló helyzetet észlelnek.
