Szép szakma a tűzőrség!
- Én tűzjelző rendszerek értékesítésével és beszerelésével foglalkozom – álltam a fiam osztálya elé a pályaorientációs napon. Láttam, hogy egy kommandósnak jobban örültek volna, de nem az a fajta vagyok, aki ilyen könnyen feladja.
- Na srácok, szerintetek milyenek voltak az első tűzjelző rendszerek? Tegye fel a kezét, akinek van ötlete!
Volt is pár. Egész okos ötletek kerültek elő, amelyeknél a távcsövek és a harangok voltak főszerepben. Volt olyan, aki szerint a legelső tűzjelző rendszer egy spárgával kikötött csengő volt. Ha a tűz elégette a spárgát, akkor megszólalt a csengő. Egyre jobban beleélték magukat. A tanárnő is egyre szebben mosolygott, ahogy animáltam a gyerekeket. - Nagyon ügyesek voltatok, pár ötletet fel is írtam, ha megcsináljuk a cégnél, kaptok szabadalmi díjat – mondtam kacsintva.
- Playstationban is fizethettek! Én barbiházat szeretnék Tibi bácsi, de akkor legyenek benne tűzjelző rendszerek is!
- Jó jó, majd mindenkivel megegyezünk srácok! Na, de a válaszra nem is vagytok kíváncsiak? – kérdeztem tettetett sértődöttséggel.
Milyenek voltak az első tűzjelző rendszerek?
- De, de! Aki jól mondta ötöst kap?!
- Kapna, de bár nagyon kreatívak voltatok, sajnos senki nem találta el! Mert a világ legelső tűzjelző rendszerei bizony emberek voltak!
- Csalááás! Emberek nem is lehetnek tűzjelző rendszerek! Vagy mégis?
- Lehetnek bizony. Már az ősemberek is vigyáztak a tűzre! Nagy érték volt számukra! Hiszen épp, hogy kitalálták, hogy milyen könnyen lehet a tűznél sütni, mellette melegedni, de nem voltak ám öngyújtóik, hogy könnyedén új tüzet csináljanak.
- És gyufa? Az csak volt nekik. Az a dédinek is van!
- Nem volt nekik az se. Na de képzeljük el. Akartok ősembert játszani?
- Igeeeen! Persze!
- Helyes, akkor te leszel Arghh, te meg a felesége Orghh. Te meg legyél a fiuk, Erghh. Üljetek le a piros takaró köré, az lesz a tűz. Ki tudja miért kell vigyázni a tűzre?
- Hogy ki ne aludjon! Hogy elég erős maradjon!
- Igen igen és mi van, ha belekap a mellette levő sátorba és leég minden?
- Igen, az is fontos! Akkor én leszek a tüzes, aki figyel éjszaka!
- Hívjuk inkább tűzőrnek, mit szoltok?
És így ment egész délután. Okosak, ügyesek és figyelmesek voltak. Sokat tanultak a tűzről aznap. A fiam pedig hetekig büszkén mesélte, hogy az ő apukája igazi tűzőrszerelő!
(Kitalált történet)
