A tűzjelzés történelme
Már az ősközösségekben is szükség lehetett a tüzet jelző rendszerekre. A láng megszelídítése és kordában tartása mindig is fontos feladatnak számított. Egészen a XIX. századig azonban a tűzjelzés rendszerének automatizálása nem sokat változott. Sőt maga a tűz jelzése se sokat fejlődött: valaki figyelte és jelzett, ha tűz gyúlt valahol. De mivel a tűz a hasznossága mellett pusztító is tudott lenni, a túlélés zálogává vált, hogy komolyan vegyük. Már Szent István idejéből is vannak írásos emlékeink arról, hogy mi magyarok is komolyan vettük a tűzjelzési feladatokat. Rendeletet hoztak arról, hogy a tűzvigyázók felmentést kaptak a templomba járás szigorú kötelezettsége alól. Természetesen csak a munkájuk ideje alatt.
Az első igazi változás a távírórendszer kiépülése volt, amivel távolabbi katasztrófákat is meg tudtak akadályozni a tüzet oltó csapatok. Magyarországon 1874-ben kezdődött meg távírókkal támogatott tűzjelzés, de 1880-ra már Budapest mellett Debrecenben és Sopronban is működtek ilyen tűzjelző szisztémák. Maga a tűzoltóság intézménye is izgalmas történeteken keresztül fejlődött a mai professzionális csapatokká, ami egy külön történet, amiben Gróf Széchenyi Ödön a legnagyobb magyar fia is fontos szerepet játszott. Hála a „tűzpasának”, Budapesten rögtön három tűzjelzőszekrény állt szolgálatba a tűzoltók figyelmeztetésére.
Az automatizálás szerepe a tűzjelzésben
Az automatizálás alapgondolata régóta ugyanaz, de megvalósítás sokat változott. Először egy betörhető ablakocska mögött található kapcsolóval lehetett aktivizálni egy riasztórendszert. 1902-ben azonban George Andrew Darby bemutatta az első elektronikus hőérzékelő eszközt, majd 1939-ben a svájci Ernst Meili fizikus kifejlesztette és szabadalmaztatta az ionizációs elven működő elektronikus füstérzékelőt, majd megalapította a tűzjelző rendszereket gyártó cégét, a Cerberus AG-t. És ettől kezdve a fejlődés megállíthatatlanná vált. 1965-re már olyan – önálló tápellátással rendelkező – tűzjelző rendszert találhattunk az amerikai boltokban, amit minden különösebb szakértelem nélkül is – némi elektronikai készség birtokában – bárki telepíthetett az otthonában. Mára már szinte minden épületben és modern lakásban van füst- és tűzjelző rendszer. Szomorú tény azonban, hogy míg a berendezések ott vannak a helyükön, ezek 30%-a működésképtelen, mivel elhanyagoljuk ezek ellenőrzését és karbantartását. Sokszor csak egy elemcserére várnak, hogy elvégezhessék kétségkívül fontos feladatukat. Érdemes tehát ahhoz a többséghez tartozni, ahol ezek a berendezések képesek ellátni a feladatukat.
