A tűzjelző és a biztonság kéz a kézben jár!

Bizonyítja ezt az alább leírt eset is, mely egy külföldön működő, árva gyerekeket gondozó iskola és nevelőotthon komplexumának falai között történt. Karácsony éjszakája volt. Túl az ajándékozáson és a vacsorán, gyermekeink ágyba helyezésén, mi, felnőttek is úgy gondoltuk, karácsonyozunk egy kicsit. Templomba indultunk, amikor füst illatát kezdtük érezni az intézmény udvarának levegőjében. A tűzjelzőnek hála, mi éreztük, gyermekeink viszont a riasztó jelzésének hangját hallották meg és egyik, már középiskolás diákunk, telefont ragadva, azonnal riasztotta az illetékes szervet! Gyermekünk és az iskola tűzjelzőjének ébersége révén szinte érintetlenül – mondhatjuk kisebb karcolásokkal – megúsztuk az esetet. Azóta tudjuk, mennyit is ér és milyen áldás, hogy intézményünk tűzjelzővel van biztosítva! Legyen szó tehát intézményről, vagy magán „luxusról”, a tüzet és annak következményeit, a tűzvédelmi oktatást nem szabad elmismásolni, azt mindig komolyan kell venni, már gyermekkorban, ha játékosan is, de el kell sajátítani! Mert méltó gyümölcsöt teremhet!

A tűzjelző hatása tanulónk életére

Diákunk – bár soha nem mondta ki és mi sem mondtuk neki – a jól működő és időben jelzést biztosító berendezésnek köszönhetően megmentette diáktársai és tanárai életét és ettől a perctől kezdve egyrészt hősnek, másrészt karácsonyi angyalnak tekintette magát. Egy kora nyári délután – közvetlenül a tanév lezárása előtt -, engem, mint az iskola igazgató helyettesét az alábbi bejelentéssel keresett meg:

„Tanárnő! Döntöttem! Tűzjelző rendszerek tervezésével és beépítésével szeretnék foglalkozni felnőtt koromban és az általam tervezett és beépített tűzjelző rendszereknek köszönhetően életeket menteni!”

Elfogadtam tervét, bár tudtam, ez azt jelenti, a középiskola utolsó két évében oktatást illetően el kell, hogy engedjük a kezét. Boldogan tettem meg és büszkén, hála telt szívvel kísértem el az erre a területre szakosodott középiskolába. Ajándékként pedig elintéztem neki iskolánk igazgatójánál, hogy bár nem nálunk tanul, továbbra is a kollégiumban lakhasson!

Így végig figyelemmel kísérhettük, szem előtt tarthattuk álmai megvalósulását! Ahogy mi az ő, ő a mi életünk része maradt!